| Kapitalisták az NDK-ban |
 |
 |
 |
| Motogp | ||||||||||||||||||||
| Írta: GP | ||||||||||||||||||||
| 2010. július 19. hétfő, 08:44 | ||||||||||||||||||||
Szóval a vasárnapi munkaszüneti napon, az NDK-ban található, Sachsenring elnevezésű motoros versenypálya adott otthon a világbajnokság komplett mezőnyének, amely mindhárom kategóriát magába foglalta. A Német Demokratikus Köztársaság és az odalátogatók így megcsodálhatták a világ élvonalába tartozó motorkerékpárosokat, amely szinte egyedülálló lehetőséget kínál az Európa nyugodt szegmensében élőknek.
Mindenki láthatta, hogy a kapitalista nagyhatalmak, milyen ádáz küzdelmet vívnak egymással és embert nem tisztelő módon csatáznak a pályán, a sportszerűség halvány jelét sem tanúsítva. Persze a keleti blokkból származó lovasok ismét jelesre vizsgáztak és megmutatták a folyton nyüzsgő nyugatnak, hogy bizony lehet másként is tenni dolgainkat. 125cc Azonnali példát láthattunk erre, a nyolcadliteres kategóriában. A reggeli esőzés nyomai igencsak megtalálhatóak voltak még a gyönyörű aszfaltcsíkon, mikor a legkisebb kategória résztvevői rajtot vettek. A két, NSZK versenyző, Schrötter és Folger, mindenki eszén túl akart járni, ezért esős gumikat rakattak fel motorjaikra. Az ötlet mindössze a hatodik körig tűnt nyerőnek, akkorra a pálya ugyanis erősen száradásnak indult. A két bajor persze azon nyomban visszacsúszott, köszönhetően a mértéktelen nyerni akarásnak. Ez után két spanyol ajkú legény gondolta úgy, hogy a győzelem őket illetné. A nagyon fiatal Marquez és szintén nem túl öreg Espargaro ostromolták egymást, míg utóbbi ostoba hibát vétett három körrel a verseny leintése előtt és bukott. Hátsó kereke túlpörgött a műfüvön és a motor ez által ledobta magáról a Pál keresztnevet viselő ifjút. A bukást követően csapatát szinte kizárólag a keletkezett anyagi kár érdekelte és fejüket fogva ballagtak vissza a garázsba. A futamot végül Marquez nyerte, megszerezve így a spanyol Derbi nevű motorkerékpár gyártónak a 100.-ik győzelmet. Mögötte a japán illetőségű Koyama végzett a második helyen, megelőzve így az egyetlen dobogóra állható NSZK versenyzőt, Sandro Cortese-t. Egyébként a svájci Krummenacher túlzott nyerni akarása is rosszul sült el, mivel a verseny folyamán bukott, végül pedig csak a 11.-ik lett.
Végeredmény 1 25 93 Marc MARQUEZ SPA Red Bull Ajo Motorsport Derbi 143.4 41'28.274 Kiesett 44 Pol ESPARGARO SPA Tuenti Racing Derbi 143.2 3 Laps Moto2 Az új középkategória, mondhatni az esélyegyenlőség kategóriája volt az, amelyre a legjobban figyelnünk kellett. No nemcsak azért, mert hazánk fia ebben a kategóriában áll a rajthoz, hanem azért is, mert a legtöbb testvéri ország itt képviselteti magát. A mi Talmácsi Gáborunk óriási feladat előtt állt, szinte az egyik hazai pályán bizonyíthatta rátermettségét és kvalitását. Persze elképzelhető, hogy Gábort mentálisan némileg zavarta, hogy a hazai olajgyártó cég az ÁFOR, már nem kíván matricát ragasztani motorjára, ez a versenyzésén egyáltalán nem látszott. Sőt amikor azt kiáltottam, hogy Talmácsi második, az éppen ebédjét fogyasztó családom kissé idegenkedve pillantott rám, hiszen a második fogás, rántott csirke szárny volt. De sebaj gondoltam akkor.
Honfitársunk csapattársa, az olasz Iannone vezette a versenyt, de érezhetően fenyegetővé vált Toni Elias tempóváltása, amelyet gyors felzárkózás követett. Az űzött spanyol, kénytelen volt átvenni a vezetést, mivel csapata nagy valószínűséggel kirúgással fenyegette a hétvége során. Tudjuk, hogy működik ez a kapitalista országokban. Végül az történt, amit sejteni lehetett, a versenyt a szimplán Toniként elhíresült spanyol nyerte, Iannone előtt, míg a harmadik helyen az ugyancsak „csizmaországból” származó Roberto Rolfo végzett. Majd ismét egy becenevű versenyző következett, bizonyos Fonsi Nieto, majd a remekül motorozó Csehszlovák Karel Abraham és a mi Talmácsi Gáborunk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Talmácsi remekül motorozott a harmadik helyen, egészen addig, míg a többi kirúgással megfenyegetett versenyző utol nem érte. Ez alól egyetlen kivétel csakis Abraham lehet. Sebaj, így legalább tudjuk, hogy a mi fiúnk ismét szívből motorozott és bebizonyította, hogy a legjobbak között van a helye. Megemlítendő még, hogy szovjet testvérünk Ivanov pontot szerzett, ezúton is gratulálunk neki. Másik szovjet testvérünk Leonov ugyancsak szenzációsan ment, ő három versenyzőt utasított maga mögé. Külön öröm, hogy az MZ hazai pályán ismét pontot szerzett, mivel a 13.-ik helyen ért célba, ausztrál nemzetiségű versenyzőjével. Bízunk benne, hogy jövőre találnak egy remek pilótát a mi régiónkból is. A hajtott kapitalista életmódnak köszönhetően rengeteg bukás történt ismét mind a rajt után, mind pedig a verseny közben. Ezen már igazán elgondolkodhatnának a nyugati kollégák és sporttársak.
Talmácsi csapatfőnökének, Luca Boscoscurónak a nyilatkozata, az azóta elhíresült ÁFOR (MOL) ügyben - Talmácsi Gábor Magyarország legmagasabban lobogó zászlója nemzetközi szinten, nem értem, hogy egy magyar cég miként hozhatja őt ilyen helyzetbe. A csapat mindent meg fog tenni, hogy Gábor befejezhesse a szezont, és a lehető legjobb világbajnoki szereplést érje el. Érthetetlen számomra a MOL döntése mindazon által, hogy a csapat kiemelt támogatója is volt és a csapatunk már kétszer is nyert, bizonyított. Minket is nehéz helyzetbe hoztak a döntéssel, de a mi két versenyzőnket tartom a legjobbnak a mezőnyben, így kétségem sincs a sikeres szereplésünk felől. Talmácsi Gábor nyilatkozata - Nagyon sajnálom a végét, de annyira csúszkált a motor, hogy annak is örülök, hogy sikerült célba értem vele. Szerintem rossz áttételezést választottunk, ami idő előtt elkoptatta a puha gumikat. Ettől függetlenül mindenképpen úgy vélem, hogy előreléptünk, de nem lehet hátradőlni, hanem továbbra is keményen kell dolgoznunk. Egyre jobban érzem a motort és erre az érzetre is szükség van ahhoz, hogy még gyorsabb legyek. A mai futam is azt mutatja, hogy közel a dobogó, amire mielőbb szeretnék felállni, remélem már Brnoban és egy pódiummal köszönhetném meg a szurkolóimnak a kitartást, a folyamatos biztatást, ami nagyon sokat jelent számomra. Végeredmény 1 25 24 Toni ELIAS SPA Gresini Racing Moto2 Moriwaki 152.2 41'57.745 Kiesett 63 Mike DI MEGLIO FRA Mapfre Aspar Team Suter 150.7 1 Lap Nem indult 4 Ricard CARDUS SPA Maquinza-SAG Team Bimota 0 Lap MotoGP A mindenki által várt, legnagyobbnak ígérkező csata csak ezután következett. Nem egészen másfél hónappal, majdnem kritikus kimenetelű bukása után, az olasz csodamotoros Valentino Rossi visszatért a versenypályára, a nézők és a versenyszervező legnagyobb örömére. Állítólag anyagi érdekek nem játszottak közre a kilencszeres világbajnok idő előtti bevonásában. Bizonyára sokan emlékeznek még, hogy a fenomén épp hazája nagydíján szenvedte el élete első komolyabb sérülését, amely egy dupla nyílt lábtörésként lett diagnosztizálva.
Úgy tűnt, hogy Rossi kivételes képességei a gyógyulásra is igazak lehetnek, avagy csodaorvosai, eddig ki nem próbált csodaszerekkel jutalmazták az állandóan csak 46-os számmal rajthoz álló fiút. A lábtartóra gond nélkül felálló és nadrágját igazító Rossi, a garázsból kifelé jövet is kizárólag akkor használta mankóját, ha nem sietett. Bár a pokoli fájdalom jelei arcán rendre felfedezhetőek voltak, motorozásával ismét bizonyította, hogy nem csupán klasszis, egyszóval a klasszisok klasszisa.
Füst, lángok, tántorgó versenyzők. Ugye a túlzott nyerni akarás ismét megmutatkozott. A francia fiú De Puniet bukott, jobban írva, ledobta a nyugati típusú Honda motorkerékpárja, amely sajnálatos módon így a pálya közepén maradt. A mögötte érkező spanyol Bautista és Espargaro ezt már kikerülni nem tudta, így mindketten belehajtottak. A látvány szörnyű volt, piros zászlóval leintették a futamot, a nagyon észnél levő NDK rendezők. Sajnálatos módon kiderült, hogy De Puniet bal lábát törte, sőt úgy tűnik, hogy Espargaro sem úszta meg sérülés nélkül. Kizárólag a Suzukis Bautista rendelkezett akkora szerencsével, hogy könnyebben megúszta a bukást. Ami ezután következett volna, jellemző, mondhatni tipikusan kapitalista. A spanyol mit sem törődve társai egészségi állapotával, már ismét motoron ült és folytatni akarta a versenyt.
De szerencsére ehhez a rendezőségnek is volt néhány szava és hazatessékelték. Kapóra jött ugyanis azon szabály, amely kimondja, hogy a piros zászló belengetése után, legalább öt percen belül meg kell jelenni a boxutcában, különben nem vehet részt a versenyző az újraindított versenyen. Ezt Bautista természetesen nem teljesítette, nem is teljesíthette volna, hiszen az ő Suzukija is összetört. Igen ám, de a szabály, az szabály és ilyen önző magatartással abszolút megérdemelte a kitiltást. Ugye mondanom sem kell, hogy egy régiónkból származó versenyző, mikor lenne képes ilyen cselekedetre. Viszont lépjünk túl a kezdeti megpróbáltatásokon, hiszen új rajt vette kezdetét, miután az NDK pályamunkások kellő hozzáértéssel megtisztították a pályát, a nehezen leszedhető nyugati olajszármazékoktól.
A verseny második részében a spanyol Lorenzo vette magához a kezdeményezést, mögötte loholt honfitársa Pedrosa, majd az ausztrál Stoner. A negyedik és ötödik helyen két olasz versenyző haladt, Dovizioso és Rossi. Dovizioso szemmel láthatóan feltartotta a törött lábú Rossit és villámgyors Yamaháját, kettejük közötti különbség tapintható volt. Míg a 46-os számú versenyző őrült tempót diktált, addig hozzá képest Dovizioso, éppen templomba tartó vasárnapi úrvezetőnek tűnhetett. Azonban a Yamahás olaszt ez sem hátráltatta és üldözni kezdte a távoli Ausztráliából, Európába szakadt Stonert. Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy másfél hónappal a gigantikus bukása után, hogy küzdhet a dobogóért az olasz, de hát megtette. Sőt, hat körrel a vége előtt megelőzte, az olasz Ducati típusú motort hajtó, Stonert, és ádáz csata vette kezdetét. Stoner hozzáállása kiválóan tükrözte a nyugati világ mentalitását. Emberségből egyesre vizsgázott, hisz oly keményen támadta, törött lábú ellenfelét, hogy egy azonnali kizárás sem okozott volna túl nagy meglepetést. Persze a nyugati versenybírák ezt nem tették és mindvégig tűrték az ausztrál kellemetlenkedéseit, aki úgy motorozott, mintha az élete múlna a Német Nagydíjon. Persze mindenki tisztában volt azzal, hogy meglódulását, csak az olasz Rossi által használt, villámsárga szín váltotta ki. A sérült olasz egészen az utolsó kanyarig tartotta dobogós pozícióját, de végül az ausztrál kegyelmet nem ismerve megelőzte, persze a sportszerűség határait messze átlépve.
A versenyt egyébként nem Lorenzo nyerte, hanem a Hondával közlekedő honfitárs Pedrosa. A Dániel névvel ellátott apró termetű spanyol, sokkal gyorsabb volt Lorenzótól, de sokáig úgy tűnt, hogy fél megelőzni a világbajnoki cím várományosát, mivel az állandóan megpróbál lélektani nyomást gyakorolni társaira. Azonban úgy látszik, hogy a verseny előtt magához vett tüzes víz, ezúttal a segítségére sietett, mivel megelőzte és meg is tartotta pozícióját, így huszonöt ponttal gazdagodhatott a nap végén. A verseny újdonsága volt, legalábbis a nyugatiak szerint, a Rossi motorjára szerelt giroszkopikus kamera, amely érdekessége, hogy a képrögzítő állandóan függőleges állapotban van, remekül visszaadva így a versenyző dőlésszögét.
Persze a szovjet mérnökök ezt már évekkel ezelőtt alkalmazták az űrrepülésben, tehát ne higgyük, hogy a kapitalizmus csodákra képes. Végeredmény 1 25 26 Dani PEDROSA SPA Repsol Honda Team Honda 160.4 28'50.476 Kiesett 36 Mika KALLIO FIN Pramac Racing Team Ducati 0 Lap - Világbajnoki pontállások - 125cc 1 Marc MARQUEZ Derbi SPA 157 Moto2 1 Toni ELIAS Moriwaki SPA 136 MotoGP 1 Jorge LORENZO Yamaha SPA 185 
3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved." |
||||||||||||||||||||
| Módosítás: ( 2010. július 22. csütörtök, 13:40 ) |
